Lassan két nappal a németek utolsó mérkőzése után, és két nappal az utolsó előtt látva minden esélyest, outsidert talán kicsit mi is enyhültünk a Löw generálta sokkból, amit az arabok ellen a totális koncepciótlanság, a terv hiánya okozott, amiben a rendszer az egyén ellen dolgozott, s egy pillanatig sem törekedett arra, hogy kihasználja azt a mélységet és sokszínüséget (sicc!) amivel rendelkezik a Nationalelf kerete.
(hory13 posztja, de én tettem ki, mert a blogmotort nem tudja akárki legyőzni - mocsing)
(hát, nem. - gyore)
Komolyan, én türelmes vagyok. Egész konkrétan 5 világverseny ment úgy le ezen a sárgolyón, hogy a német válogatott bal oldalán egy csomagszotyi hasznosságával megáldott kölni herceg jelentette az első számú alternatívát. Ok, nehéz volt elfogadni, de egy udvari bolond tényleg kell minden csapatba.
Hogy nem nyertünk vele semmit? A létezése válasz a felmerülő kérdésekre. De az már tényleg felháborító, hogy ha ő nincs, akkor a szvetteres fikabajnok képes egy másik hasonlóan tragikus szereplőt előrántani a kalapból, és körmeszakadtáig ragaszkodni hozzá. A tuniszi herceg meg csak néz ki a fejéből banbán, mert még ezt sem érti.
Tudjátok, én esküre kíváncsi vagyok, hogy az édes, egyetlen Joachimom mit tervez a Landsmann ellen. Szegény embert - aki tobzódik a tehetségben, ki mestere az éleslátásnak - beejtették a stílusok végeláthatatlan útvesztőjébe, amit az egyszeri halandó drukker csak világbajnokságnak hív. Szeretném tudni, hogy hányadán állunk, amikor minden eltűnni látszik, amit eddigelé másolt...
Mert tudjátok, esküre mondom, hogy ez az ember a legnagyobb mimikri, akit életemben láttam, mondjuk csak ha jó szentként magam felé hajol a jobb kezem, és kegyesen nem számolom bele magamat az egyenletbe.
A lényeg, hogy te jól elszórakozol az agyhalott ötleteiddel.
Van, aki szerint annak kéne örülnünk, hogy a Herceg-tripről lejöttél. Nem megy.