Nem hiszek és soha nem hittem a multinationalelf elméletben, meg a németek győztes mentalitásának elvesztésében, hiába próbálja nekünk bizonyítani ezt évek óta kitartóan Löw Podolskival, meg Özillel. Hiszem, tudom, hogy ők csak egy különc elme válaszai egy olyan kérdésre amit valójában meg sem értett, hiába lesz hamarosan élményszám Jogi.
Valamiért erről szól a német futball, erről mesél a Bayern történelme is: a vereségekről, a fájdalomról, a szenvedésről, a tökéletességről, a hősök rögös útjáról.
A német legendák a fájdalomból születnek.
Lett volna-e '54 a második világháború megalázó veresége nélkül? (Ezt úgy is feltehetnénk a mi szempontunkból, hogy '56 tudatával sikerült-e volna Bern? Persze, Bern nélkül meg nem lett volna '56.)
Lett volna-e '74 a Wembley-gól és a holland fölény generálta megalázottság és dac nélkül?
Vagy '90 a két ezüst nélkül?
Vagy ők is vesztes buzik voltak csak, mint Thorpe?
Ülünk, iszunk, nevetünk, de olyan mélyen, mint ahonnan Hummels elindult az ötödik előtt, ami a lesgyanús szituációból (agyfasz) született.
Szerettem volna írni egy külön posztot Toninak, a futballtörténelem legnagyobb játékosának, akit györe és mocsing, a Toniért Népe Front, kicsit Lajos, meg nagyon a katalán majdnem tönkretett nekem, de minden megpróbáltatás, minden oktalan ömlengés, hatosban végigalibizitt meccs ellenére én továbbra is kedvelem, szeretem, szerelmes vagyok belé.
Némileg váratlanul fogadott minket a nemzetközi sajtó meg a magyarországi minőségi sportújságírás általános elképedése, miszerint liberót játszol, jujj-jujj-jujj, meg söprögetsz is, aztakurva...
A 'Hűha!' effektuson mi már túl vagyunk. Évek óta tudni véljük, hogy Te és Badstuber pörgetitek a mocskos fogadásokat meg a side beteket a Bayernnél és a Nationalelfnél is.
"Fogadjunk, hogy nem mersz egy Zidane-cselt megcsinálni a saját tizenhatoson belül!"
"Fogadjunk, hogy nem mered őrizetlenül hagyni a kaput vagy öt percig!"
Ilyenek...
In medias res mondjuk el, hogy valójában Löwnek fogalma sincs, hogy mi történik körülötte, mielőtt valaki elhinné, hogy Lahm azért játszott a jobb oldalon, mert egy fondorlatos terv része, ahogy Alf Ramsey is megtévesztette a világott 1966-ban, mikor csak a világbajnokság kulcsmeccseire szedte elő a VB előtt hónapokkal megálmodott 4-4-2-es felállást, ami sikerre vezette a szigetlakókat és egy azóta is elméleti kalickába zárta őket röpke fél évszázaddal ezelőtt.
