Tudjátok, én esküre kíváncsi vagyok, hogy az édes, egyetlen Joachimom mit tervez a Landsmann ellen. Szegény embert - aki tobzódik a tehetségben, ki mestere az éleslátásnak - beejtették a stílusok végeláthatatlan útvesztőjébe, amit az egyszeri halandó drukker csak világbajnokságnak hív. Szeretném tudni, hogy hányadán állunk, amikor minden eltűnni látszik, amit eddigelé másolt...
Mert tudjátok, esküre mondom, hogy ez az ember a legnagyobb mimikri, akit életemben láttam, mondjuk csak ha jó szentként magam felé hajol a jobb kezem, és kegyesen nem számolom bele magamat az egyenletbe.
Emlékszem még a tizenkettes késő tavaszra, amikor azt találta mondani, hogy a válagatott stílusa jobban fog hasonlítani az éppen sikeres BVB-re, mint az éppen kevésbé sikeres Bayernre. Aszondtam, hogy fasza, igazad van Jogi. Van Gaal a végét járta, a BVB majdnem a zeniten, hát mit is mondjon szegény ember, amit nem kap szét a szakértelemtől duzzadó, ámbár inkább naivan dilletáns német sajtó. (Értsd: ha lenyilatkozza, hogy a Bayern taktikájára épít, akkor rögtön, már aznap este jött volna egy cikk valamelyik szennylaptól, hogy de a Dortmund a bajnok, Löw monnyon le, ezt meg ezt mondja Watzke ezügyben, irgum-burgum, tálib-e.)
Wir wiederholen vierte mal Geschichte, Presse schreibt schöne Berichte
Emlékszem a tizenkettes kora nyárra is, az elcoacholt olaszok elleni meccsre. (Ti. hogy az olaszok ellen a pálya közepéért ment, a létszámfölényért, ami aztán az évtized öngyilkosságaként került bele a törénelemkönyvekbe, mert egy szál Chiellini hülyére vette a teljes Nationalelfet a szélen.) Emlékszem, azt találta mondani, verdiktként, hogy mánpedig az volt a német válogatott baja, hogy nem maradt hű a stílusához. Ahha, értem. Vagyis nem. Mert mi a faszhoz, kedves Joachim? Akkor most milyen stílushoz nem maradt hű? Hol volt a stabil védekezés? Hol voltak a vertikális passzok, amit Lewa egyes-egyedül összeszed? Hol volt a letámadás, visszatámadás, amiből gólt kell gyorsan szerezni? Sehol. Én méhrajra hasonlító alakulatot akkor sem, de azóta sem láttam sem fehérben, sem feketében.
Persze Gomez volt a baj. Mindig ő a baj. Nem elég jó csatár, nincs meg a helye a pályán. Vagy csak párszáz kilóméterrel északabbra született Rómától, mint ami gyümölcsöző lett volna.
Lahm ugye egészen más tészta. A világ egyik legjobb (ha nem a legjobb) szélső hátvédje, aki történetesen a világ egyik legjobb (ha nem a legjobb) védekező középpályása is. Neki van helye a pályán. Hogy hol? Középen. Miért? Miért csak most? És ezt most nem azért mondom, mert nem szeretném Philippet a centrumban látni, sőt. Csak éppenséggel nagy a gyanú, hogy a copycat ismét lecsapott, és ha megnézzük a német keret rendező elvét (Bender, Jung kuka, helyettük Kramer, sérült Gomez nem, sérült Khedira igen, egy szem center pedig a Miro), akkor élnék a gyanúperrel, hogy ez pediglen nem más, mint Guardiola 2.0. Ahogy soha nem is volt más.
Édes Joachim, mond, hol voltál, amikor:
- Jerome "addig hátrálok, amíg Neuer be nem akaszt, mert nem vagyok szárnyvédő" Boatenget úgy forgatta meg Cassano a szélen, hogy a szar is belénk fagyott?
- Darabokra szedte Sacchi billogját viselő Real Madrid a Bayern Mädchent?
- Amikor a mester szétkapta a tanítványt? (Chile - Spanyolország, avagy Bielsa kontra Guardiola)
- Amikor Matuidi és Asamoah Gyan csak úgy hipp-hopp vágták be? (Na, pölö az hasonlított a BVB-re)
Tiki-taka Tik-tak-bumm (by Gyan)
Szaporítom a szót, de feleslegesen. Úgyis csak egy nevenincs bloggergeci (ez a szarcikkíró helyesen) vagyok, aki nem tett le semmit az asztalra, és még azt sem veszi észre, hogy esetleg Ghána tud focizni. Éppen ezért sokkal fontosabb kérdések felé fordítanám a vita tárgyát:
Szeretném tudni, hogy mi ez a bézs, meg fekete-fehér mánia, amikor a Te színed egyértelműen a kék?!