In medias res mondjuk el, hogy valójában Löwnek fogalma sincs, hogy mi történik körülötte, mielőtt valaki elhinné, hogy Lahm azért játszott a jobb oldalon, mert egy fondorlatos terv része, ahogy Alf Ramsey is megtévesztette a világott 1966-ban, mikor csak a világbajnokság kulcsmeccseire szedte elő a VB előtt hónapokkal megálmodott 4-4-2-es felállást, ami sikerre vezette a szigetlakókat és egy azóta is elméleti kalickába zárta őket röpke fél évszázaddal ezelőtt.
Mielőtt elkezdénk azon filózni, hogy miért működik vagy nem működik ez a válogatott, úgy ahogy Löw szeretné, először azt lenne ildomos tisztázni, hogy mit is szeretne Löw és, hogy egyáltalán milyen ez a német válogatott.
Addig rendben, hogy a Sálas-éra alatt három egymást követő világeseményen jutott a négybe az Internationalelf, ami kiegészülvez ázsiaival már négyet számol sorozatban, ami rekord és meg kell tapsolni, de teljesen már hangulatban vagyunk, más érzések jönnek felszínre.
Már korábban is írtunk erről a Fertigen, hogy a nagy stíluskeresés közepette az egyes állomások szerencsésen a nagy tornákra estek, és lehet, hogy egészen más csapatot látnánk öt hónap múlva, de most semmiképp sem rajzolódik ki annyira, mint négy és nyolc éve, hogy milyen is ez a válogatott.
Őszinte, mint Klinsi alatt? Kontra, mint Afrikában? Harapós?
Lehet ez Löw sara is, aki nem tudja egy koncepció mentén beépíteni a hasonló képzést kapó, de mégis elképesztően sokoldalú tehetségeket a kezdetektől jelen lévő Bastian-féle mag mellé. Meg olyan aspektusból is megközelíthetjük, hogy bizonyos posztokra, variációkra nem adott még választ a sokat dicsért német utánpótlás, ezért Jogi -joggal- nyúl szívesebben a kipróbált harcosokhoz, mint mondjuk a perceket kapó Kramerhez vagy a nullázó Ginterhez.
Annyi biztos, hogy ez a válogatott négy éve, de még két éve sem jutott volna be a négy közé ilyen sorsolással, de mindenki szerencséjére Bastian és Lahm már nem azok a vesztesek, aminek meg voltak bélyegezve.
Talán a tudatos a legjobb szó a csapatra, mert hiába játszik sokszor szinte értékelhetetlenül az német csapat, azért a négybe jutó csapatok közül talán nekik rezgett legkevésbé a léc, s valójában egy pillanatig nem volt kétséges a meccsek alatt, hogy a németek visszafordíthatatlanul megéghetnek.
Hogy ezt a Benny, Özil duóval sikerült elérni az valóban Löw szakértelme lenne? Erre nyilván egy kurva nagy nem lenne a válasz, főleg a horizonton feltünő Bennyvel, aki a térdével támasztja a csípőjét. Persze amíg mi sírunk Groszkrojcért, addig Höwedes kilencszer szerel a franciák ellen és Mertesacker ezt a padról nézi végig. Mi meg már rég Goretzkaról és Vidalról beszélgetünk.
Jogi valamit nagyon is megsejtett, így meg már csak az a kérdés, hogy egy tényleg csak masszív, de könyörtelen válogatott nyerhet-e érzelmek nélkül világbajnokságot egy olyan országban, egy olyan házigazda ellen, ahol minden az emócióról szól? De a kérdést úgy is feltehetjük, hogy lesz-e világbajnok balhátvéd Höwedesből, aki csapat bohócából a csapat szürke, de biztos jelképe lesz, akire évek múlva már nem fog emlékezni a statisztika, pedig kilencszer szerelt a franciák ellen.