Végre vége.
Szívből remélem, hogy soha életedben nem jutsz majd friss takonyhoz és elkerül az életet adó faszszag is.
A bűneidet felsorolni ugyanúgy lehetetlen lenne, mint ahogy elfelejteni is.
Egy szomorú, csökönyös öregember lettél, aki szétbaszott mindent, amihez hozzáért.
Takarodj a kurva anyádba, soha nem fogsz hiányozni.
Az egyszemélyes testváladékpornó vitathatatlan Mozartja, a kamerák előtt felszippantott hereszőrök félénk mosolyú Mona Lisája nemrég keretet hirdetett, és bár még nem szűkítette le a névsort, máris van miről elmondani, hogyan lehetett volna másként, illetve legyünk igazságosak és említsük meg azt is, amivel ezúttal is igazolta, nem csupán a világ legundorítóbb gifjei miatt érdemes majd őt emlegetnie a futballmúltba révedő utókornak.
A legfontosabbat rögtön az elején szögezzük le: a nagy Takonyember - időtlen idők óta először! - az aktuális világeseményre utazó keretéből kihagyta a kis Takonyembert, és ezen viccelődni nem érdemes; valljuk be, kizárólag a legmerészebek vették biztosra, hogy a Japánban mutatott kiváló játéka garantáltan nem indokolja a jolly joker szerepkört, hiszen egy ilyen sokat látott klasszis bármelyik válogatottnak erőssége lehetne.
Azonban végül tort ül a józan ész. Vegyes érzések kavarognak bennünk.
Az egész úgy kezdődött, hogy ott volt Mutti. Hiába ült a kedvenc fia (Bastian aki még Schweinsteiger is) csak a padon, őt ez nem érdekelte, szigorúan nézett maga elé, ahogy azt egy igazi apák napját ünneplő Muttinak kell. Jó esetben már ebből lehet tudni, hogy nem lesz rossz a meccs, csak úgy nem utazik át az ismert világ legnagyobb hatalmú asszonyainak egyike az óceánon, hogy a szünetben a csóri portugál elnököt emlékeztesse a német hitelezők pénzügyi követelésére. Győzelem készült itt, mégpedig a jobb fajtából!
Leszámítva, hogy sikerült negyven fokban is megbetegednem, ami egészen odáig vezetett, hogy tegnap este már egy fél korsó sört sem tudtam meginni az Besic FC meccse alatt, nem is lehetne szebb a mai nap: Schumi a nyitómeccsre felébredt a kómából, Ő sem szerette volna kihagyni mikor Miro a cserepadról történelmet ír, nekünk nem kell külön okot találnunk arra, hogy lecigányozzuk a luzitán söpredéket vagy elmondjuk Klinsiről, hogy mekkora kontár is valójában, illetve gyermeki kíváncsisággal várjuk, hogy Groszkrojc tud-e annyira józan maradni, hogy ne kelljen Khedirát figyelni hatosban. Kezdünk.