Az egyszemélyes testváladékpornó vitathatatlan Mozartja, a kamerák előtt felszippantott hereszőrök félénk mosolyú Mona Lisája nemrég keretet hirdetett, és bár még nem szűkítette le a névsort, máris van miről elmondani, hogyan lehetett volna másként, illetve legyünk igazságosak és említsük meg azt is, amivel ezúttal is igazolta, nem csupán a világ legundorítóbb gifjei miatt érdemes majd őt emlegetnie a futballmúltba révedő utókornak.
A legfontosabbat rögtön az elején szögezzük le: a nagy Takonyember – időtlen idők óta először! – az aktuális világeseményre utazó keretéből kihagyta a kis Takonyembert, és ezen viccelődni nem érdemes; valljuk be, kizárólag a legmerészebek vették biztosra, hogy a Japánban mutatott kiváló játéka garantáltan nem indokolja a jolly joker szerepkört, hiszen egy ilyen sokat látott klasszis bármelyik válogatottnak erőssége lehetne.
Azonban végül tort ül a józan ész. Vegyes érzések kavarognak bennünk.
Túl sok mindenbe nem lehet egyébként belekötni, én például utoljára lennék képes beleállni a leghangosabban rinyáló Wagner ignorálásába, bár ezt a mondatot rögtön pontosítanám is, mert a bajor gyökereihez (magas labda) visszataláló Sandro nem a legzajosabban problémázik, hanem egyedül ő rinyál, ezzel fokozva az amúgy is visszataszító tevékenységet. Ebben a helyzetben még az évek alatt egy formán kívüli Ábel Anitára puffadt Götze is csak annyit mondott, hogy natürlich szomorú, de dolgozik a visszatérésen.
Más nagy kimaradónk nincs, a komplett pályafutását halálra rémült arccal lehozó Schürrle hiánya kizárólag azért tűnik fel, mert ugye akkor, ott ő volt a mi Szamosink, ő adta be a labdát Koplárovicsnak. Ebből kifolyólag Mustafi be nem válogatása senkiből nem tud érzelmet kiváltani, de persze az nem rossz, hogy végre nem fog befosni az egész csapat, ha mindenképp neki kell passzolni egy labdát, szóval ez sem igaz, mert én örülök.
Visszatérve a legelejére, a címben lévő mondatot egyfelől indokolta a szójátékok dimenziójában egyedülálló zsenialitásom, másrészt az is, hogy ez így fura lesz kicsit, ugyanis a keretben Wernerből csak egy van, a többi csatár teljesen mást tud, ami akkor is igaz, ha nem tudjuk, milyen releváns tudást tud felmutatni a rejtélyes módon idekeveredett Petersen. Oké, a bársonyos karaktere miatt beválogatott (nem is olyan rejtélyes ez) freiburgi amúgy is marad majd otthon. Mindez nem lenne említésre méltó, ha Werner életében nem egy isztambuli pánikroham lenne eddig a leghíresebb nemzetközi esemény. De sajnos más nem rémlik, hiába ő lesz elöl a Nummer 1, akarom mondani Nummer 9.
Őszintén remélem, hogy egyszer se keverik majd össze a társak, éppen Gomez vagy Werner indul-e a kiugratásra, mert amit utóbbi még simán elér majd, azért előbbi el se indul, ráadásul a maga módján joggal teszi ezt.
Nem sok mindentől lehet félni ennél a Nationalelfnél, abszurd módon Neuer lett az egyik potenciális hibapont, de a másik egyértelműen Werner, az ő produkciója háromszor rizikósabb, mint mondjuk Hectoré, aki szépen végigrobotolja majd a meccseket és közben próbál lehozni egy félkemény Alabát. Belefacsarodik a szívem, ahogy gépelem, de mind tudjuk, hogy jelen pillanatban nincs is olyan nehéz dolga.
Manuelnél most még nem lehet és szabad előre semmit mondani, gondoltam én, a valamiért egyre többet nyilatkozó Boatengnek mégis sikerült a minap kifejteni, mennyire ügyesnek tartja Marc-Andrét, azonban jó tudni, hogy ha Neuer áll a kapuban, az teljesen más az Ausstrahlungja miatt. Ügyesen taktikázik Jerome, mert ha véletlenül tényleg le kell kukázni Neuert, akkor ter Stegen minden hibájánál felolvassák majd ezt a mondatát a kegyetlen zsurnaliszták és hangulattól meg erdeménytől függően jókat röhögnek rajta, meg értelemszerűen a válaszon is.
Hector mellett a másik három védő helye nagyjából biztosnak tűnik, ahogy egy sorral feljebb a posztján nagyjából öt éve a világ legjobbjának számító Kroosé is. Azt, hogy mellette ki lesz, akkor se merném megtippelni, ha tüzes vasat nyomnak a hátamba. Nem tudom és nem akarom elhinni, hogy Khedira, közben meg nyilván ő, hacsak nem bocsátják meg Gündogannak a #genocideisfunny hashtageket.
És még egy gondolat ide, mégpedig Rudyról: ne már. Tudom, egy vébékeret nem a szezonválogatottról szól, de akkor se már, hogy most Rudy benne van a bő merítésben.
Ahol viszont tényleg előjöhet a luxuskaderezés, az Rogán Antal a még egy szinttel feljebb lévő sor, bár érdekes módon a legkevésbé itt várható bármilyen meglepi: Müller és Özil helye is fixnek tűnik, balra meg ha fogadni kéne, akkor a Reus-Sané meccs 60-40-re áll.
Köcsögség, de egy gonosz, belső hang azt mondatja vele, ha így lesz, akkor eléggé kárpótlás szaga lesz a döntésnek a négy évvel ezelőttiek miatt, és ettől még a nyilvános önujjazás Paganinijének is nehéz lehet elvonatkoztatni, mondjon bármit is.
Löw legnagyobb, nem számszerűsíthető eredménye mostanra egyértelműen az, hogy józan számítások szerint egyszerűen nem opció aleváltása, marad, ameddig szeretne. Ha a minimumot (nevezzük nyolcaddöntőnek) hozza, akkor a saját Eb-esélyei 100%-ra nőnek a jelenlegi 90-ről, mivel senki nem merné felvállalni, hogy mást javasol helyette. És lássuk be, ebben van logika.
Ettől függetlenül talán az elődöntővel kezdődhetne a lista, ahonnan nem lesz csalódás a Nationalelf szereplése, ám mindenki tudja, ez csak bullshit, döntőbe kell mennie a német válogatottnak, különben marad a szexi vesztes pozíció, amiből már volt elég.
Boatengnek és Hummelsnek talán ez az utolsó vébéje, Müllernek és Reusnak valószínűleg nem, bár nagyobb összeget utóbbira nem tennék, előbbit viszont biztosan pörgeti Klose rekordja. Gomezt többet nem látjuk nagy tornán, erre már mernék fogadni, ahogy arra is, hogy Khedirasem lesz ott 2022-ben, de szerintem az Eb-re se viszik már, ha addig benő Weigl feje lágya.